EREDET

A kezdetek

1961-ben egy skót pásztor, William Ross kiszúrt a szomszédos pajtában egy fehér kiscicát, amely különbözött alomtársaitól. A kölyök füle előrehajlott, nem úgy nézett ki, mint a normális macskák álló füle. Kicsivel később ez a cica, "Susie" megszülte első kölykeit, amelyek közül az egyik fehér nőstény macskát William és felesége, Mary magukhoz vettek, és elnevezték "Snooks"-nak. Neki is ugyanolyan előrehajló füle volt, mint anyjának. Snooks első almában született egy fehér hím kölyök, lógó füllel."Snowball" lett az első regisztrált skót lógófülű macska. William és Mary Ross, más érdeklődőkkel és genetikai szakértőkkel együtt tenyésztési programot indítottak, azzal a céllal, hogy a lógó fül mutációra új fajtát alapítsanak. A G.C.C.F. Angliában igen hamar elismerte a fajtát, és a skót lógófülű macskák ezután már kikerültek más európai országokba is, de főként Amerikába szállították őket.A tenyésztők azonban néhány nemkívánatos meglepetésben részesültek. Úgy tűnt, hogy elég sok skót lógófülű farka megvastagodik, és némelyiknek a lába is, ami gondot okoz neki a járásban. Kölyökként ezek a macskák ugyanolyan egészségesek voltak, mint más egyedek, de körülbelül 7 hónapos korukban ezek a rendellenességek jelentkeztek. Vizsgálatok kimutatták, hogy a fül porcos részének elváltozásáért felelős gén elváltozásokat okoz más testrészekben is. Rájöttek, hogy ez akkor fordul elő, ha két, lógó füllel rendelkező macskát pároztatnak. Ha csak olyan macskákat használtak a tenyésztésben, amelyek nem mutattak ilyen deformitást vagy más farokrendellenességet, és őket következetesen csak brit rövid szőrűekkel keresztezték, a tenyésztők ki tudták küszöbölni a problémát.Ennek ellenére a G.C.C.F. az 1970-es években visszavonta a fajta bajnoki státusát. Ez azt jelentette, hogy a brit tenyésztők nem folyamodhattak törzskönyvért skót lógófülűik részére, és nem is állíthatták ki őket.

Jelenkori fejlődéstörténet

Attól a pillanattól kezdve, hogy a G.C.C.F. bojkottálta a skót lógófülűt Angliában, a további fejlesztés főként az amerikai tenyésztőkre hárult. Ők időnként ugyanúgy észlelték macskáiknál a farok vagy a lábak megvastagodását, és ugyanúgy kizárták ezeket az állatokat a tenyésztésből, így az amerikai rövid szőrűvel való kitartó keresztezés elősegítette azt, hogy az állomány egészséges maradjon.1973-ban a skót lógófülű hivatalosan is bejegyzett fajta lett Amerika haladóbb szellemű macskaszervezeteinél, a C.F.A. elismerését pedig 1978-ban kapta meg. Európában is több szervezet elismerte mint teljesen kifejlett fajtát. 1984-ben a Brit Macska Szövetség elismerését is megkapta, ám a legnagyobb szervezet, a G.C.C.F. korábbi döntését azóta sem változtatta meg. A hosszú szőrű skót lógófülű, amelyet hívnak "felföldi lógófülűnek" is, sokkal később jelent meg, mint rövid szőrű fajtatársa. A skót lógófülű tenyésztésének kezdeti időszakában bevontak hosszú szőrű macskákat is a programba. Így csak idő kérdése volt, hogy mikor bukkan fel az első hosszú szőrű, lógófülű kiscica. Az amerikaiak különösen lelkesedtek a felföldi lógófülűért, és a fajtát már 1987 óta jegyzik az Egyesült Államokban. Manapság már szinte minden országban, ahol jelentős macskatenyésztés folyik, találkozhatunk rövid és hosszú szőrű skót lógófülűvel.Egészségügyi okokból skót lógófülűeket soha nem pároztatnak egymással. Európában csak brit rövid szőrűekkel, az Egyesült Államokban pedig általában amerikai rövid szőrűekkel keresztezik. A kölykök füle életük első heteiben egyenesen áll. Három-négy hetes korukban a lógó fülért felelős gént (Fd) hordozó kölykök füle lekonyul.

JELLEM

A skót lógófülűnek és hosszú szőrű párjának temperamentuma megegyezik a brit rövid szőrűjével. Jellemzően csendesek, kiegyensúlyozottak és társaságkedvelők. Élvezik a játékot éppúgy, mint az órákig tartó alvást egy karosszékben. Alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a legkülönfélébb családi környezetben is jól érzik magukat.

KÜLLEM

Test

A skót lógófülű közepes nagyságú, izmos, közepesen nehéz csontozatú macska. Törzse kerekded, lábai hossza rövid és közepes között változhat, arányosan a testhez képest. Mancsai kerekek, farka közepesen hosszú.

Fej

Általában azt szokták mondani, hogy a skót lógófülű feje egy bagolyéhoz hasonlít, és nagyjából ez igaz. Feje kerek, erősen fejlett pofájához viszonylag rövid nyak társul. Nagy, kerek szemei távol ülnek egymástól, bennük barátságosság és nyitottság tükröződik. Orra elég rövid, az orrnyergen enyhe stop látható. Fülei előre hajlanak, többé-kevésbé "befordulnak". A füleknek kis csuklyaként kell a fejen ülniük, ezzel még kerekebbé téve a fej egészét. A fülek végei lekerekítettek.

Szőrzet

A skót lógófülű bundája nagyon vastag és tömött, tapintásra lágy és rugalmas. A szőrzet szinte bármilyen színű, mintázatú és ezek kombinációja lehet, hasonlóan azokhoz az árnyalatokhoz, amelyek az amerikai és brit rövid szőrűeknél előfordulnak.